Mi is az önismeret?
Miért kell az nekünk? Fontos ez egyáltalán? Kézen fekvő kérdések, hiszen ha a szót halljuk, önismeret, könnyen gondolhatunk arra, hogy nem olyan bonyolult dolog ez, magamat csak ismerem. De vajon igaz-e ez? Mennyire ismerem határaimat, lehetőségeimet, saját személyiségem mozgató rugóit. Mennyire látom magamat kapcsolataim tükrében, hogyan ítélem meg szerepeimet ezekben a kapcsolatokban, hogy vagyok a felelősséggel? És még számtalan ehhez hasonló kérdést fel lehetne tenni ha az önismeret témáját szeretnénk körbejárni.
Ha most fölteszem neked azt az egyszerű kérdést, hogy érzed magad, mit válaszolnál rá hosszabb gondolkodás nélkül? Az esetek többségében „a jól vagyok” vagy a „most nem vagyok, olyan jól” lenne a felelet. Megszámlálhatatlanul sok érzés kavarog bennünk.
Érzések kísérnek bennünket kapcsolatainkban: párunkkal, szüleinkkel, testvéreinkkel, kollégáinkkal, barátainkkal, szomszédainkkal vagy akár az iránt, akivel együtt utazunk reggelenként a buszon, és ránk mosolyog, vagy éppen rátapos a lábamra és még csak észre sem veszi.
Folyamatosan jönnek az ingerek a külvilágból, amik, kisebb- nagyobb érzelmeket keltenek bennünk, akár tudatosítjuk őket akár nem. De a bennünk élő, felmerülő emlékek, álmok, gondolatok, testi érzések is érzelmeket ébresztenek, legyen az, feszültség vagy megnyugvás.
Hogyan kezeljük ezeket az érzelmeket, kezeljük-e őket, ha igen miért pont úgy ahogy, mitől függ ez az egész? Sokan úgy tesznek, mintha nem is léteznének ezek az érzések, mások viharosan élik meg őket, megint mások, próbálnak racionális magyarázatot találni rájuk. De mennyire éljük meg ezeket, az érzéseket tudatosan? A másik felmerülő kérdés : a „milyen vagyok?”, ami inkább a mostani, az adott pillanatot ragadja meg. Ennél izgalmasabb: a „hogyan váltam ilyenné?” kérdés.
Hogyan alakult ki bennem, hogy bizonyos helyzetekben így, máskor meg úgy reagálok. Honnan jöttek ezek a reakciók, milyen megerősítést kaptam a környezetemtől, hogy ragaszkodom hozzájuk. Hogyan lát, vagy nem lát engem környezetem, értékeli-e a tulajdonságaimat. Milyen az ideális képem magamról, amilyen szeretnék lenni.
Sok a kérdés, a válasz egy közös pontban koncentrálódik, ez az önismeret, ami egy hosszú és néha göröngyös út, de ha elindulunk rajta úgy látszik megváltozott a világ de legalábbis a környezetemben élők. Pedig csak én változtam belül, én látom másképpen magamat és ennek hatására a körülöttem élők is másként viszonyulnak hozzám.
Már az elindulás is nehéz. Van, aki szeret magáról beszélni, van aki nehezen nyílik meg. Van, aki tű élesen látja hol van az elakadás az életében, van, aki csak azt érzi valami nem jó, valami félrecsúszott vagy hiányzik az életéből, de néha nem tudja pontosan megfogalmazni, mi az. Én különböző alternatívákat kínálok az elinduláshoz. Cél a lelki egészség megtalálása, megőrzése. A rálátás magunkra, ezáltal kapcsolataink rendbetétele, lelki harmóniánk megtalálása.
