Külső megjelenésében félelmet keltő. Hosszú orr, öreg, ráncos, aszott kinézet, általában seprűn lovagol. Át tud változni bármivé, legyen az ember vagy bármilyen varázslatos lény, de mást is el tud varázsolni bármilyen alakká. Jellemző rá a pusztító düh, de néha fondorlatos, mézes-mázos. Néha ő a mesebeli, ördöngös anyóka, az ördög öreganyja, aki elfogad, megbocsát és segít.
A mesék boszorkánya a gyerekek számára az anyának, az „árnyékos” oldalát jeleníti meg. Mikor az anya nem mosolygós, kedves, hanem türelmetlen vagy indulatos. Látni erre példát a játszótéren, mikor a gyerek mutatná anyjának milyen szép várat épített, de a mama nem igen tud elszakadni a telefonján érkező képektől és üzenetektől, főként arra fókuszál a gyerek helyett.
A gyerek képzeletében az anya mindig csak jó lehet, nem tud mit kezdeni a szigorú, szabályozó indulatos alakjával. Ebben segít neki a mese, a mamája, számára összeegyezhetetlen, negatív tulajdonságait egyszerűn a boszorkányra ülteti rá, így megmarad neki a kedves, elfogadó édesanya és erről leválasztva a negatív anyakép, aki már a gonosz banyában ölt testet, jelentősen oldva ezzel a gyereket ért szorongást.
